Versenytörténet

– Aaannyira sajnálom! – mondta elnyújtva a lány, miközben feltápászkodott, és összekapkodta a papírjait, mielőtt a kellemes, nyári szellő elfújta volna őket. – Bár nem szabadott volna ennyire figyelmetlennek lenned – tette hozzá Tomot korholva.

– Semmi gond – válaszolta Tom félvállról, majd leesett neki, hogy a lány mit is mondott. – Hogy én? – kérdezett vissza méltatlankodva. – Már megbocsáss, édes, de te jöttél belém – jegyezte meg lekezelően.

– Tévedsz – rázta meg a fejét a lány hevesen tiltakozva ezzel, miközben aranyszínű fürtjei is ritmusosan mozogtak. – Te nézted annak a szőkének a seggét – vetette oda Tomnak szemrehányón, majd csípőre tette a kezét.

– Az egy dolog – ismerte be Tom bosszankodva –, de te voltál elfoglalva azzal, hogy egy papírt olvasgass – vágott vissza rögvest.

– Ezért máris az én hibám lenne az ütközés? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan.

– Természetesen – vágta rá Tom határozottan. – De, ha szeretnél, kárpótolhatsz, amiért tönkrement az új mobilom – vigyorgott rá sokatmondóan, mire a lány ciccegni kezdett.

– Haver, te aztán el vagy tájolva rendesen! – mosolygott az ismeretlen lány lenézően. – Remélem, nem azt várod, hogy most rögtön kiugrok a bugyimból és lapdance-t lejtek neked – fűzte hozzá szarkasztikusan.

– Azt csak a kávé utánra terveztem – vigyorgott rá Tom elégedetten, mire a lány elnevette magát. A hangja annyira trillázó és kellemes volt, hogy Tom teljesen beleborzongott.

– Tessék – nyomott a kezébe a lány öt eurót –, ebből megveheted a kávédat, de a táncosnőre nem biztos, hogy futja. További szép napot, amigo! – intett neki sietve, majd tovalibbent otthagyva a döbbent gitárost, aki a zsebébe gyűrve az öt euróst, a lány nyomába eredt, és kellő távolsággal követte őt.