Újrakezdés by Melly

– Aaannyira sajnálom! – mondta elnyújtva a lány, miközben feltápászkodott, és összekapkodta a papírjait, mielőtt a kellemes, nyári szellő elfújta volna őket. – Bár nem szabadott volna ennyire figyelmetlennek lenned – tette hozzá Tomot korholva.

– Semmi gond – válaszolta Tom félvállról, majd leesett neki, hogy a lány mit is mondott. – Hogy én? – kérdezett vissza méltatlankodva. – Már megbocsáss, édes, de te jöttél belém – jegyezte meg lekezelően.

– Tévedsz – rázta meg a fejét a lány hevesen tiltakozva ezzel, miközben aranyszínű fürtjei is ritmusosan mozogtak. – Te nézted annak a szőkének a seggét – vetette oda Tomnak szemrehányón, majd csípőre tette a kezét.

– Az egy dolog – ismerte be Tom bosszankodva –, de te voltál elfoglalva azzal, hogy egy papírt olvasgass – vágott vissza rögvest.

– Ezért máris az én hibám lenne az ütközés? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan.

– Természetesen – vágta rá Tom határozottan. – De, ha szeretnél, kárpótolhatsz, amiért tönkrement az új mobilom – vigyorgott rá sokatmondóan, mire a lány ciccegni kezdett.

– Haver, te aztán el vagy tájolva rendesen! – mosolygott az ismeretlen lány lenézően. – Remélem, nem azt várod, hogy most rögtön kiugrok a bugyimból és lapdance-t lejtek neked – fűzte hozzá szarkasztikusan.

– Azt csak a kávé utánra terveztem – vigyorgott rá Tom elégedetten, mire a lány elnevette magát. A hangja annyira trillázó és kellemes volt, hogy Tom teljesen beleborzongott.

– Tessék – nyomott a kezébe a lány öt eurót –, ebből megveheted a kávédat, de a táncosnőre nem biztos, hogy futja. További szép napot, amigo! – intett neki sietve, majd tovalibbent otthagyva a döbbent gitárost, aki a zsebébe gyűrve az öteuróst, a lány nyomába eredt, és kellő távolsággal követte őt.

A lány egy közeli iskola elé ment és leült egy közeli padhoz. Pár perc múlva az általános gyerekek zsivaja öntötte el az iskolát és az iskola előtti parkot. Egy piros sapkás srác a lányhoz rohant. Tom 5 méterre állt a lánytól és a kisfiútól.

–  Szia Andreai – kapta fel a kisfiút a lány.

–  Szia Amy! – kiáltozta a kisfiú, Andreai. Tom nem értette, miért jött ide a lány… vagyis Amy. Egy cselhez folyamodott, hogy újra beszéljen a lánnyal.

– Bocsi, nem tudod mennyi az idő? – ment oda Amyhez. A lány meglepődött és lerakta a kisfiút.

–  Minek érdekel téged, hogy mennyi az idő? – kérdezte cinikusan Amy.

–  Mert tönkretetted a telefonomat, emlékszel? – kacsintott a lányra.

–  Igen, és kárpótlásként azt akartad, hogy…- kezdett bele Amy, de Tom a mutató ujját gyengéden a lány telt ajkaira helyezte.

–  Bocsánatot kérek azért, és remélem kárpótolhatlak valamivel mondjuk egy… vacsorával? – kérdezte kölyökkutya szemekkel. Igazából Tom csak az ujja közé akarta csavarni a lányt, hogy megkaphassa. Az idősebb Kaulitzot soha sem érdekelte az, hogyha egy lány szívét tönkreteszi a játszadozásaival, éppen ellenkezőleg, imádta ha valaki miatta szenved.

–  Még csak nem is ismerlek, a nevedet sem tudom. – mondta elutasítóan Amy. Tom kicsit meglepődött, hogy nem is tudja kiszemeltje, hogy ő ki.

–  Tom… Tom Kaulitz. – nyújtott kezet a lány felé, aki csak felvont szemöldökkel és karba tett kezekkel nézett fel a srácra.

–  Tom Kaulitz. Miért ilyen ismerős a neved? – kérdezte töprengve.

–  A Tokio Hotel nevű banda gitárosa vagyok. – húzta ki magát büszkén

–  Jaj, tényleg. Az egyik barátnőm teljesen oda volt a bandátokért, főleg érted. Az egyik koncertetek után felvitted a szobádba. Gondolom, nem kell elmondanom a részleteket, a lényeg az, hogy teljesen magába roskadt. – kiabált Tommal.

–  És? Nem tehetek arról, hogy összetört. – kiabált már Tom is.

–  És? És? Mi az, hogy és? – üvöltözött a lány. A közelben lévő szülők, nagymamák kicsit elhúzták onnan a gyerekeket és rossz pillantásokat küldtek a két fiatalhoz, akik észre sem vették őket.

–  Csak egy éjszaka volt, mindenki tudja, hogy nekem arra kellenek a lányok! – kiáltozott Tom, de hatalmas pofon érte.

– A barátnőm öngyilkos lett, mert nem volt elég jó hozzád. Idézem: „ Azt mondta én voltam életében a legrosszabb”. Hagy békén Thomas Kaulitz, te egoista szemét állat. – kiáltott fel sírva a lány. Karon ragadta a kisfiút és gyors léptekkel otthagyta a döbbent, vörösen lüktető arcú sztárt.

– Tom… csak Tom Kaulitz. – suttogta magában Tom. Lassan elhagyta az iskola körzetét és lassan haza ballagott. Egy hét telt el azóta, amikor a lánnyal beszélt. Tom fejében újra és újra lejátszódott a beszélgetés az iskola előtt. Tudta, hogy pár lánynak csalódást okoz. De azt soha sem gondolta volna, hogy egyikőjük öngyilkos lesz. Bill a testvére nem nézte jó szemmel azt, hogy báty csöndesen ül a kanapé előtt és babul a semmibe. Mikor már nem bírta tovább oda szólt bátyának.

– Tom gyere el velem vásárolni. – mondta kedvesen.

– Ha? Mi… nem. Kösz. Nézem a TV-t. – bambult tovább az idősebbik.

– Be sincsen kapcsolva a TV. – forgatta meg a szemeit Bill. Tom felpattant a kanapéról és felrohant a szobájába

– Bambulós rontó!- kiáltozta. Dühös volt magára, mindenkinek. Nem értette, hogy valaki miért képes ezt tenni magával…miatta. Egy szemét mocskos ember miatt, ki képes megölnie magát? Bill felkapta a fekete bőrkabátját és elindult, de nem vásárolni, mint amire előbb kérte bátyát, hanem az iskola felé ahol a lány is szokott lenni. Bement az igazgatóhoz egy titokzatos aranyszínű hajú Amy nevezetes lányt keresve aki az iskola előtt szokott lenni.

– Amy Helsing a neve, a kisfiát szokta várni. – mondta a 80 év feletti igazgatónő. –  Elég fiatal lány 15 évesen lett terhes valamilyen együttes gitárosától, de bármennyire is mondtuk neki, hogy kérje meg a srácot, hogy adjon gyerektartást, azt mondta, hogy őt nem érdekli a gitáros, így nem szólt neki és egyedül nevelte fel a gyereket, Andreait.

– Köszönöm szépen, és nem tudja mikor jön ide Amy?

– Ha jól tudom mindjárt vége a tanításnak és bizonyára már az iskola előtt várja a fiát.

– Köszönöm!- pattant fel Bill és kirohant az igazgatói irodából és kirohant az épületből. Nem volt nehéz megtalálnia Amyt, hiszen egyedül neki volt aranyhaja. A lány egy padon ült és egy papírt szorongatott a kezében. Lassan Bill leült a lány mellé.

– Ne haragudj, Amy Helsing vagy ugye? – kérdezte a lánytól. Kicsit meglepődve nézett Billre, de végül is válaszolt.

– Igen… mit akarsz?

– Azt szeretném megkérdezni, hogy a barátnőd tényleg meghalt-e a bátyám miatt, szegény teljesen ki van bukva e miatt. – próbált gyengéd lenni a lányhoz, aki elnevette magát.

– A nagy Tom Kaulitz ki van bukva, mi? – nevetett tovább. – Ezt nem veszem be. És igen a barátnőm tényleg meghalt miatta.

– Akkor bizonyára a barátnődé a gyerek is, igaz? – emelte fel az egyik szemöldökét Bill, a lány elsápadt és nyelt egy nagyot. -  Tudom, hogy 15 évesen az egyik koncert után Tom bevitt a szobájába ahol teherbe estél. Nem akartad, hogy balhé legyen miattad, és persze a kicsi Andreai miatt. Csak nem értem miért kellett azt mondanod, hogy meghalt a „barátnőd” – a lány sírva fakadt.

– Meghaltam lelkileg szétestem. Nem is azért, mert ami ott a szobában történt, hanem az, hogy megbélyegzett egy életen át. – zokogott a lány. Bill segítség képen átkarolta a zokogó lány vállát. – Mikor megszültem Andreait megdöbbentem, hogy milyen csodálatos kis teremtmény. Megfogadtam, hogy soha többé nem fogok Tokio Hoteles cuccokba járni, és azt hallgatni, főképpen nem fog érdekelni, hogy mi van velük. És amikor egy héttel ezelőtt…

– Mikor megláttad Tomot nem ismerted meg, és amikor elmondta a nevét kitört belőled minden. – fejezte be Bill. – szerintem beszélned kéne vele, tényleg ki van bukva.

– De nem akarom őt látni, mert a fiunk nem tudja, hogy ki az apja és mit szólna, ha…

– Anyu!!!- szaladt oda hozzájuk egy basketball sapkás kisfiú. Bill kicsit meglepődött, hogy mennyire hasonlít rá a fiú mikor ő volt ebben a korba. Vállig érő szőkésbarna haja, focilabda a kezében… kiköpött Tom raszta nélkül. – Mi a baj Amy?- kérdezte a fiú. Bill most vette észre, hogy a kicsi Tom hasonmásnak is barna szeme van. Teljesen összezavarodott ettől az egésztő.

– Semmi, baj, csak Bill bácsi mondott egy viccet és a nevetés miatt sírni kezdtem – mosolygott Amy.

– Akkor beszélsz vele? Elmondasz neki mindent? – kérdezte Bill.

– Nem, ha már 8 évig titokban maradt ez az egész nem szeretném, ha most minden kiderülne.

– De…

– Örültem a találkozásnak Bill. – ment el Amy és a kis Tom hasonmás. Bill hazament, lefürdött és a nappaliban feküdve gondolkozott a történteken. Megnézte a Szívek Szállodájának utolsó évadját végig, miközben egy doboz fagyit majszolgatott el.

– Csá öcsi, kérsz kólát? – csoszogott be a nappaliba Tom.

– Igen… köszi. – fél perc múlva már a kezében volt egy doboz kóla. – Ma beszéltem Amyvel. – Tom a név hallatán felkapta a fejét.

– Mi van?

– Elmondom, hogy mi is történt igazából…- Bill minden egyes részletet elmondott fivérének, aki egyre rosszabbul érezte magát. Bill közel egy órán át beszélt. – És azt mondta, hogy ha már 8 évig titokban maradt ez az egész, akkor most felesleges lenne feltárni. – fejezte be.

– Te közben levegőt is vettél? – szólt be Tom. – Hát akkor ideje lenne összeszednem a családomat. – mosolygott fájdalmasan. Felrohant a szobájába ahol elkezdett gitározni és énekelni. Egész éjjel gyakorolt és a végén kiskutya módjára a szőnyeg közepén a gitárját magához szorítva elnyomta őt az álom. Reggel, vagyis inkább délben felkelt. Két órán át készülődött, hajat mosott, fogatmosott, lefürdött. Mikor már mindenét megmosta útja a gardróbhoz vezette. Egy fekete bő nadrág mellett döntött, hozzá egy fekete fehér kockás inget vett fel, és hogy még macsósabb legyen befújta magát a Playboy parfümjével. Mivel nem volt ideje reggelizni bekapott egy csokis kekszet. A gitárját megragadva beült a fekete kocsijába és elindult a közeli virágárushoz.

– Jó napot! – köszönt az eladónak aki a reggeli újságja mögé bújt és fel sem nézett

– Viszont, miben segíthetek? – kérdezte az eladó még mindig az újság mögül.

– Egy csokor vörös és fekete rózsát szeretnék. – mondta sietve a gitáros. Az eladó valamit morgott, de végül is letette az újságot. Ám amikor meglátta ki is a vevő kis híján szívrohamot kapott.

– Maga…Tom…Kaulitz! Úristen adjon egy autógrammot. – visított a fiatal eladó lány. Mielőtt Tom válaszolhatott volna már az orra előtt volt a papír és a toll. Amíg ő az aláírást intézte az eladó megcsinálta a csokrot.

– Tessék. Mennyi lesz?  – adta oda a lánynak a papírt mire e szavak voltak írva „Sok szeretettel a kedves lánynak Tom Kaulitz”

– Ingyen odaadom. – pirult el a lány

– Ezt nem várhatom el tőled, hogy ingyen kiszolgálj. – nevetett a híresség. – Hamarosan lesz egy koncertünk itt a városba, a virágért cserébe elhívlak a koncertre ingyen V.I.P. részlegbe, de akkor adj egy nevet és akkor felkerülsz a listára. Hozhatsz egy barátot is.

– Istenem!!! Köszönöm, köszönöm. – ugrott Tom nyakába a lány. Végül is megmondta a lány nevét és mindent elintéztek. Tom sietve ugrott be a kocsijába és elindult a közeli iskolához. Látta amikor Amy a kis Andreai gyalog elindulnak a járdán. Tisztes távolságból kövezze őket a kocsival, míg végül egy kis kertes házhoz nem értek. Onnan a kis Andreai nevetve beszaladt a házba, utána Amy is nevetve utána ment. Tom felírta magának a címet és egy közeli kávézóba ment ahol egy órán keresztül egy kávét ivott. Már besötétedett mikor vissza ment a házhoz. A ház előtti pázsiton négy működőképes zseblámpát állított fel. Elővette a gitárját, ami eddig a kocsi hátsó ülésén volt. Az volt a mázlija, hogy nyitva voltak az alakok így szerelmes hamar kifog tekinteni a dal hallatán. Még egyszer a fejében eljátszotta a dalt és remegve elkezdte Sonata Arcticiától a Shy című számot. Alig játszott fél percig már is megpillantotta Amyt amint az egyik ablaknál állt könnybe lábadt szemekkel. Tom egy huncut mosolyt küldött a lány felé, aki pirulva nevetett fel. A dal vége felé Amy kiment a ház előtti pázsitra és onnan nézte szerelme próbálkozását.

–  Sajnálom, én nem tudtam, hogy… – kezdett bele Tom, de Amy a pillanat hevében megcsókolta azt, aki 8 évvel ezelőtt a szívét széttörte és most itt áll gitárral a kezében. – Ezt neked hoztam. – vette elő a háta mögül a rózsa csokrot.

–  Köszönöm. – vette át a csokrot a lány. Azon az estén Tom Kaulitz megszerezte azt a lányt akibe beleszeretett és a mai napig boldogan élnek együtt… Billel egyházban. Andreai és a Kaulitz ikrek nagyon jóba lettek és hatalmas barátság alakult ki közöttük, bár Tomot soha nem hívta apunak, de még is úgy nézett, gondolt rá. Amy a helyi kisközértbe dolgozott, mivel nem volt hajlandó az ikrek pénzén élni. A sajtó folyamatosan a nyakukon volt, de nem zavarta őket. Amy és Tom minden nap újra beleszeretnek a másikba és minden nap egy ajándék számukra.

Vége

Megjegyzéseim: Íme, az első beérkezett versenymű! Kérlek, hogy írjatok róla véleményt Mellynek! Bizonyára szívesen veszi, ha megdobjátok pár sorral arról, hogy mit gondoltatok a művéről! Végezetül gondoltam, mellékelem nektek a fent említett számot.

A történet változtatás nélkül került fel az oldalra.