Szerepcsere egyetlen percre by Chidory

– Aaannyira sajnálom! – mondta elnyújtva a lány, miközben feltápászkodott, és összekapkodta a papírjait, mielőtt a kellemes, nyári szellő elfújta volna őket. – Bár nem szabadott volna ennyire figyelmetlennek lenned – tette hozzá Tomot korholva.

– Semmi gond – válaszolta Tom félvállról, majd leesett neki, hogy a lány mit is mondott. – Hogy én? – kérdezett vissza méltatlankodva. – Már megbocsáss, édes, de te jöttél belém – jegyezte meg lekezelően.

– Tévedsz – rázta meg a fejét a lány hevesen tiltakozva ezzel, miközben aranyszínű fürtjei is ritmusosan mozogtak. – Te nézted annak a szőkének a seggét – vetette oda Tomnak szemrehányón, majd csípőre tette a kezét.

– Az egy dolog – ismerte be Tom bosszankodva –, de te voltál elfoglalva azzal, hogy egy papírt olvasgass – vágott vissza rögvest.

– Ezért máris az én hibám lenne az ütközés? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan.

– Természetesen – vágta rá Tom határozottan. – De, ha szeretnél, kárpótolhatsz, amiért tönkrement az új mobilom – vigyorgott rá sokatmondóan, mire a lány ciccegni kezdett.

– Haver, te aztán el vagy tájolva rendesen! – mosolygott az ismeretlen lány lenézően. – Remélem, nem azt várod, hogy most rögtön kiugrok a bugyimból és lapdance-t lejtek neked – fűzte hozzá szarkasztikusan.

– Azt csak a kávé utánra terveztem – vigyorgott rá Tom elégedetten, mire a lány elnevette magát. A hangja annyira trillázó és kellemes volt, hogy Tom teljesen beleborzongott.

– Tessék – nyomott a kezébe a lány öt eurót –, ebből megveheted a kávédat, de a táncosnőre nem biztos, hogy futja. További szép napot, amigo! – intett neki sietve, majd tovalibbent otthagyva a döbbent gitárost, aki a zsebébe gyűrve az öt euróst, a lány nyomába eredt, és kellő távolsággal követte őt.

- Meddig fogsz még követni? – nézett hátra

- Ameddig akarlak – gondolkodott el – Tengernyi időm van, csak a mobilom miatt nem látom – nézte a lányt

- Ne rajtam hajtsd be a pénzt, tudod, én nem vagyok multimilliomos, mint te! – vetette a szemére

- Valaki morcos kislány – hajolt hozzám közelebb – Kiengesztelhetsz egy vacsorával, hogyha gondolod, Zoe Müller – húzódott a szája gúnyos mosolyra

- Na mi az, a memóriád még a helyén van? – nevetett– Azt hittem nem fog olyan jól az agyad, hogy megnevezd a felsős osztálytársad nevét. Vagy ez csak azért van, mert Billt szerettem, és nem téged? – kérdezte gúnyosan – 1-0! – fordult vissza, és tovább indult

Tom volt a nőcsábász, Bill pedig az érzékeny. Ami az egyiknek kellett, az a másiknak is. Noha a lány mindig is Tomot szerette jobban, sosem vallotta be neki. És akkor belátta, jól tette, hogy Billt választotta akkoriban. Tom már akkor is a nőcsábász fajta volt, ami neki, mint körülbelül az összes többi lánynak, nagyon is bejött. Tomnak még ki kell élnie magát, de hogy vele nem fogja, az is biztos

Tom mosolyogva nézett a lány után. Végre egy kihívás – gondolta magában, majd tovább követte őt. Meg kell szereznie egy éjszakára, a becsülete múlik rajta. Ő volt az egyetlen lány, akire talán máshogy nézett volna akkor, de most már ő is egy hal a tengerből, akit kifog, és utána el is dobja magától.

- Megjöttem – léptett be Zoe a lakásba

Sóhajtva tette le a táskám a polcra. Egyedül él, mióta a szülei és a húga meghaltak egy autóbalesetben, amikor nyolcadikos volt. Aznap nyáron látta utoljára a fiúkat, mivel elköltözött Amerikába a nagyszüleihez. Bement a szobájába és meglepetten vett észre valamit, illetve valakit.

- Mit keresel itt? – szisszent fel

- Téged – mosolygott vissza rá gúnyosan

Mogyoróbarna szemei az ő egyszerű barna szemeimet vizslatták. Ki akart olvasni belőle valamit, csak hogy nem sikerült neki. Levette róla a szemeit. Már meg sem lepődik rajta… Igaz, hogy csak egy perce váltak el, de ő már is feltűnik a lakásában. Mindig is ilyen volt. Amit akart, azt megkapta.

- Nem tudod mióta vártam már erre – ölelt meg

- Nem fogsz megkapni, soha – dacoskodott a lány

- A régi, makacs Zoe – mosolyodott el

A következő pillanatban Tom ajkai a lányéra tapadtak. Én is már rég vártam erre – sóhajtott fel magamban. Egyből visszacsókolt, noha tudta, hogy életem legrosszabb döntését hozta meg abban a pillanatban. De az ember nem tehet semmit, ha az csókolja meg, akit ő is akar. Csak egy játék lesz neki, utána le is lép- gondolta magában De valahol ő is szeretné, hogy megtörténjen.

Tom ajkait lassan levette a lányéról, és most a nyakát vette célpontjául. Jól esett Zoe-nak a csókja. Beismerem, mindig is ezt akartam, de így, hogy csak egy játékszere legyek… Meg kellett volna fontolnom a helyzetet… – gondolta

Reggel egy kicsit fáradtan kelt. Mikor észhez tért, észrevette, hogy két kéz öleli magához. Szuszogást hallott maga mellől, majd magam mellé nézett. Tom aludt mellette, teljes nyugodtsággal. Felült az ágyban, és körülnézett. A ruháik szanaszét voltak a padlón. Ha visszagondolt az éjszakára, tényleg nagyon hevesek voltak mind a ketten.

Kimászott az ágyból, és magára kapkodott pár ruhát. Kiment a konyhába, és csinált magának egy teát. Nem szerette soha a kávét, nem is ivott annyit belőle. A tea őt kellőképpen felkeltette. Leült az asztalhoz és várt, amikor csöngettek.

- Megyek – kelt fel – Bill? – nyitotta ki az ajtót

- Szia – mosolygott rá

Megdöbbenve figyelt. Bill előtte állt, egy csokor virággal a kezében, az ikertestvére pedig bent alszik a szobájában

- Szia Bill, kerülj beljebb – engedte be mosolyogva

- Ez a tied – adta oda neki a virágokat – Tudom, hogy szereted a rózsát, ezért hát vettem neked egy csokorral – mondta kicsit zavartan

- Köszönöm, gyönyörűek – tette őket vázába – Kérsz inni valamit? – nézett rá vissza

A következő pillanatban Bill megcsókolta, ő pedig csodálkozva bámult maga elé.

- Te meg mit keresel itt? – jött ki Tom a szobából

- Ezt én is kérdezhetném – fordult felé Bill

Az ikrek gyűlölködve nézték egymást. Akkor Tom meglátta a csókot? – kérdezte magától Zoe. Gyorsan rápillantott, de arcán már egy gúnyos mosolyt látott.

- Megszereztem magamnak Zoe-t – nevetett – Még hozzá előtted drága öcsikém. – fölényeskedett

- Te barom! – indult felé Bill fenyegetően

- Ugyan már, te vagy a nyugodtság jelképe – nevetett Tom – Úgysem ütnél meg

Tom ez egyszer tévedett. Bill nekiesett, és ő sem hagyta magát. Ott ütötték a másikat, ahol érték.

- Elég! – állt be közéjük a lány remegve

A sírás határán állt. A fiúk az ellenkező irányba néztek. Mind a kettő arcán volt pár sérülés, amit egymásnak okoztak.

- Mi van veletek? – kérdezte – Ti sosem voltatok ilyenek! Veszekedtetek, de soha nem ennyire!

- Miattad van – mondták ki egyszerre

Ledermedve nézett hol Tomra, hol Billre. Miatta van az egész?

- Szeretlek téged, Zoe! Mindig is szerettelek! – tört ki Bill – Tomnak csak ennyire kellettél, hát nem érted?! – kérdezte kétségbeesetten

- Fogd be, és ha nem így van?! – förmedt fel Tom is – Olyat érzek vele, amit eddig még nem!

- Mert őt nem kaptad meg elsőnek! – mordult fel Bill

- Elég legyen! – üvöltött fel – Menjetek el!

- De Zoe – kezdett bele Bill

- Tűnés! – nézett rájuk bosszúsan

Bill és Tom szomorúan rá pillantottak, majd halkan kimentek a házból. Zoe bement a szobájába, és az ágyára dőlt. Miattam ilyenek… csak is miattam – gondolta. Könnyezni kezdett, majd sírás lett a vége. Nem kellett volna hazajönnöm, akkor most nem lenne baj velük… – morfondírozott. Álomba sírta magát, és próbált arra gondolni, hogy nem így lesz. Nem mehetnek szét miatta…

De nem így lett. A következő hétben minden főcikk az újságokban és TV show arról szólt, hogy feloszlott a Tokio Hotel. Senki sem értette a dolgot, mindenki másra tippelt. Csakhogy senki nem tudta tökéletesen eltalálni a valódi okot, hogy egy lány miatt van. Tippeltek drogügyekre is, vagy sikkasztásra, amin felháborodtak a fiúk.

Éppen a TV-t kapcsolgatta, amikor egy riporthoz tévedett. Bill Kaulitz mesélt a bandáról, a címe: Bill bandájának bukása.

- Ez sohasem csak az én bandám volt. Mindig mindent Tommal kezdtem el, és fejeztem be, ahogy most is. Együtt döntöttük el, de egy eléggé heves vitánál mondtuk ki a végét

- És hol van most ő? – kérdezte a riporternő

- Valahol a repülőtéren lehet – morfondírozott el

- A repülőtéren? – kérdezte együtt csodálkozva a riporterrel

- El akarja hagyni Berlint, sőt egész Németországot. Elutazik egy időre, egy kis zugba, ahol újragondolhatja az életét.

Itt elege lett, és kikapcsolta a TV-t. Nem veszthetem el, most már nem! – határozta el. Magára kapkodtam pár ruhát. Jól tudta, hogy hova akar repülni, hiszen a legjobb barátja volt. Meg kell tudnia mindent rólam, így nem engedhetem el! Szeretem őt, és ezt meg kell tudnia! – mondta magának. Lefutott a ház elé, és azonnal taxit keresett. A nagy esőzések miatt viszont dugó lett, és ahogy egy kocsi elszáguldott mellette, lefröcskölte.

- Remek! – bosszankodott

De neki most fontosabb célja van! A szellő hideg volt, a vizes ruhát pedig rá szárította. Végül megállt neki egy taxi, az utca másik oldalán. Sietve rohant át, és ekkor viszont eszeveszett dudálást hallott. Riadtan nézett magam mellé, de már késő volt.

Tom a reptéren állt és a táblákat figyelte. Nem akarta, hogy felismerjék, és megtudják, hova ment, így normális ruhába érkezett, a tőle megszokottól eltérően. A menetrendeket nézte, mikor megszólalt a mobilja. A kijelzőn Bill neve villogott. Már pár napja nem beszéltek, de még is érezte, hogy baj lehet, ha nem veszi fel.

- Halló? – szólt bele

- Zoe kórházban van! – mondta testvére kiborulva

Bill bármennyit is beszélt hozzá, Tom nem reagált. Máshol volt.  Egy helyen, ami mindenkitől el van zárva. Még mindig ott állt a reptéren, de már közel sem a menetrendet nézte. Maga elé meredt. Zoe-t elütötték. Ez nem kéne, hogy foglalkoztassa, szíve még is ezerszer gyorsabban vert a hír hallatán.

- Melyikben van? – kérdezte gyorsan

- A körzetiben, de –

Tom letette a telefont, és rohanni kezdett. Gyorsan leintett egy taxit, és hadarva mondta el a címet. Csak arra gondolt, hogy mi lehet a lánnyal. Vajon él még? Vagy mi lesz, hogyha bemegy és már csak a lány holttestét láthatja? Egyáltalán miért fél ennyire? Ő sosem érzett így senki iránt, ez a lány még is felbolygatja az érzelmeit. És egyáltalán mi lehetett az a „de” a beszélgetés végén? Mit akarhatott neki mondani Bill?

- Megjöttünk – mondta a vezető

Tom valamennyit a kezébe adott, és berohant. Egyből a recepcióshoz szaladt.

- Hol találom Zoe Müller-t? – kérdezte hadarva

- Akit most hoztak be baleset miatt? – kérdezett vissza

- Igen, őt – bólogatott

- Most éppen műtik. Az állapota sajnos kritikus – nézett fel a férfire

Amikor a nő rájött, hogy ki is áll vele szemben, Tom már egyből a műtőknél ült, és várt. Közben Bill is megérkezett.

- Gyors voltál – jegezte meg halkan

- Ugye nem hal meg? – kérdezte remegve

Tom torkát könnyek mardosták, Bill pedig teljes ámulatba esett. Soha nem látta még ilyennek a testvérét az életben. És hogy egy lány miatt aggódjon? Ezt teljességgel kizártnak tekintette. Ekkor viszont a műtősök jöttek ki. Tom egyből felpattant az orvos láttán.

- Meghalt – mondta ki az orvos a szavakat

Tom és Bill teljesen leblokkoltak. Pár másodperc néma csend után viszont egy öregnő elkezdett sírni mellettük.

- Sajnálom, Mrs. Schwarz – mondta az orvos halkan

A fiúk felsóhajtottak, noha tudták, hogy ez nem helyes. Egy nő férje meghalt, ők pedig boldogok, hogy nem Zoe halt meg. Bill testvére láttán ideges lett.

- Miért kell neked pont ő? – förmedt fel

- Bill, ez egy kórház – csitította testvérét

- Miért pont Zoe kell neked?! Miért nem jó a világ másik ezer lánya? Miért azt kell elvenned, akit szeretek? – kérdezte gyűlölködve

Tom teljesen megrémült testvérének ezen énjét látva. Bill sosem volt ilyen, még kiskorában is engedte, hogy osztozzanak valamin, vagy ami az övé, az legyen Tomé. Ma viszont teljesen kiakadt egy lány miatt.

- Szerepet cseréltünk, tesó – mosolygott gúnyosan – Most én érzek szerelmet egy lány iránt, akit te csaltál meg kiskorotokban. Gratulálok – ment el nevetve

Bill meglepődve nézett utána, majd dühösen kiviharzott a kórházból. Amint ezt Tom meglátta, nyugodtan visszaindult és leült a műtőhöz.

- Ön Miss Müller hozzátartozója? – kérdezte az orvos

- Igen, én lennék – kelt fel Tom

- Túl van az életveszélyen, szerencsére a balesetből már csak egy törött lábra fog emlékezni – mondta – Bemehet, ha gondolja

Tom bólintott egyet, majd bement a lányhoz, aki aludt. Leült az ágya mellé, majd megfogta a kezét. A lány alvó arca nagyon tetszett neki, és megsimogatta azt, mire Zoe szemei kinyíltak.

- Jó reggelt álomszuszék – mosolygott Tom

- Mi történt? – kapta a fejéhez a kezét

- Baleseted volt, de nincs semmi bajod szerencsére – sóhajtott fel a fiú megkönnyebbülten

- És te mit keresel itt? Miért nem vagy Szardíniában? – kérdezte halkan

- Miattad, szerelmem – csókolta meg a lányt

Zoe csodálkozva nézett vissza a mosolygós Tomra, és tetszett neki a látvány.

- Remélem nem mindig leszel ilyen – nevetett fel

- Miért, talán nem tetszik? – kérdezte sértődötten Tom

- De igen, csak így Billre emlékeztetsz – gondolkodott el a lány

A következő pillanatban Tom hevesen csókolta meg Zoe-t. A lány mosolyogva csókolt vissza.

- Amint jobban leszel, elköltözünk innen, és mindent újrakezdünk. Csak mi ketten – mosolygott a fiú

- Semmi Tokio Hotel és semmi kötelesség? – kérdezte a lány halkan

- Pontosan. És vége a nagy nőcsábász Tomnak is. Mától csak a tiéd vagyok, Zoe.

Vége

Megjegyzés: Ha tetszett a történet, akkor hagyjatok kommentet Chidorynak!

A történet változtatás nélkül került fel az oldalra.