Megint együtt, de most örökké by Fru

– Aaannyira sajnálom! – mondta elnyújtva a lány, miközben feltápászkodott, és összekapkodta a papírjait, mielőtt a kellemes, nyári szellő elfújta volna őket. – Bár nem szabadott volna ennyire figyelmetlennek lenned – tette hozzá Tomot korholva.

– Semmi gond – válaszolta Tom félvállról, majd leesett neki, hogy a lány mit is mondott. – Hogy én? – kérdezett vissza méltatlankodva. – Már megbocsáss, édes, de te jöttél belém – jegyezte meg lekezelően.

– Tévedsz – rázta meg a fejét a lány hevesen tiltakozva ezzel, miközben aranyszínű fürtjei is ritmusosan mozogtak. – Te nézted annak a szőkének a seggét – vetette oda Tomnak szemrehányón, majd csípőre tette a kezét.

– Az egy dolog – ismerte be Tom bosszankodva –, de te voltál elfoglalva azzal, hogy egy papírt olvasgass – vágott vissza rögvest.

– Ezért máris az én hibám lenne az ütközés? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan.

– Természetesen – vágta rá Tom határozottan. – De, ha szeretnél, kárpótolhatsz, amiért tönkrement az új mobilom – vigyorgott rá sokatmondóan, mire a lány ciccegni kezdett.

– Haver, te aztán el vagy tájolva rendesen! – mosolygott az ismeretlen lány lenézően. – Remélem, nem azt várod, hogy most rögtön kiugrok a bugyimból és lapdance-t lejtek neked – fűzte hozzá szarkasztikusan.

– Azt csak a kávé utánra terveztem – vigyorgott rá Tom elégedetten, mire a lány elnevette magát. A hangja annyira trillázó és kellemes volt, hogy Tom teljesen beleborzongott.

– Tessék – nyomott a kezébe a lány öt eurót –, ebből megveheted a kávédat, de a táncosnőre nem biztos, hogy futja. További szép napot, amigo! – intett neki sietve, majd tovalibbent otthagyva a döbbent gitárost, aki a zsebébe gyűrve az öteuróst, a lány nyomába eredt, és kellő távolsággal követte őt. Ismerős volt neki a lány, de nem tudta, hogy honnan. A lány érezte, hogy követi, de egyenlőre még nem érdekelte. Miután már percek után is követte őt, megfordult.

- Minek követsz engem? –kérdezte a lány.

- Tartozom egy kávéval. –mosolyodott el kajánul Tom.

- Sok mindennel tartozol te nekem Kaulitz! –mondta dühösen a lány. Sarkon fordult, és próbált minél hamarabb a buszmegállóhoz jutni, de Tom buzgósága keresztbe tett neki.

- Kérlek, Aida! Beszéljük meg. –állt Tom a lány, Aida elé.

- Nem Tom. Ezt akkor kellett volna tenned mikor két éve megtetted azt a dolgot. –nézett Tom szemeibe Aida, melyekben a megbánás fénye csillogott.

- Tudom, hogy elszúrtam, de had hozzam helyre. Kérlek. –mondta Tom miközben látta, hogy Aida busza éppen elment előttük. –A buszod már úgyis elment.

- Legyen. –sóhajtotta Aida és Tom az autójához vezette. Aida kérdőn pillantott rá, hiszen nem értette, hogy minek kell autóba ülni egy kávé miatt.

- Már így is sokan bámulnak minket, nem akarok nagy felhajtást. –magyarázta már az autóban Tom. Aida sóhajtott egyet és csak nézett kifele az ablakon, nézte az elsuhanó házakat, autókat, fákat. Mikor Tom leállította az autót egy eléggé elit helyen álltak meg.

- Kissé sznob környék. –kommentálta Aida az ajtó felé lépkedve.

- Sosem változol. –nyugtázta Tom fejcsóválva és kinyitotta az ajtót, előreengedve a lányt. Aida döbbenten állt a nappali közepén, ami megszólalásig hasonlított egykori közös lakásukra. Krémszínű falak, sötét bútorok, és egy csoki barna színű szőnyeg.

- Látom ismerős. –mondta Tom mosolyogva mikor Aida mellé lépett.

- Miért Tom? –kérdezte a lány.

- Az a lakás, mindig is tetszett nekem, így ezt is így rendeztem be. Jó, talán a fürdő nem, nincsenek benne a pipere dolgaid. –mondta nevetve Tom, és Aida is elmosolyodott egy pillanatra.

- Akkor nem zavart téged. –nézett Aida, Tomra.

- Most sem zavarna, bevallom, néha hiányzik is. Minden. –nézett Tom Aidára, aki ledermedve hallgatta a fiú vallomását. –Gyere vissza, kérlek.

- Nem lehet Tom. –fordult el tőle Aida. – Megbántottál, ami még mindig fáj nekem. Te mit csináltál volna, ha azt láttad volna, amit én?

- De had magyarázzam meg, picim. –mondta Tom és megfogta a lány vállát és maga felé fordította. Aida arcán sorra gördültek le a könnycseppek a név hallatán, hiszen két éve senki sem hívta így őt.

- Már késő Tom. Megtörtént és nem tudod visszacsinálni. –fordította el a fejét Aida. –És most ha nem haragszol nekem mennem kell.

- De…–kezdte el Tom.

- Viszlát, Tom. –mondta Aida papírjait felkapva és kiviharzott a lakásból. Szerencsére közel volt a buszmegálló így elég volt csak odáig futni, de így is nekiment valakinek. Mikor a buszmegállóba ért, éppen jött a busz és gyorsan felszállt rá. Miután az ajtó becsukódott látta, hogy Tom épp akkor ér oda, és csak nézi az elhaladó buszt. Aida a busz leghátsó részébe ment és leült oda. Tom hazafelé baktatott és azon gondolkodott, hogy hogyan fogja megtalálni Aidát. Mikor hazaért az öccse már otthon volt.

- Szia. –köszönt neki.

- Szia. –köszönt vissza.

- Képzeld el, jövök haza és egy hülye nő úgy futott a buszig, hogy majdnem fellökött engem, de még annyit sem mondott, hogy: bocs. –mondta felháborodva Bill.

- Ne merd hülyének nevezni Őt. –mondta Tom mutató ujját felmutatva öccse előtt.

- De hát csak egy lány, semmi több. –pislogott értetlenül Bill.

- Aida volt. –mondta Tom és leroskadt a fotelbe. –Itt volt, de nem tudtam elmagyarázni neki, hogy amit két éve látott az nem az ami. Az nem én voltam.

- Szóval nem tudja, hogy akkor engem látott meg és Dinát? –kérdezte ledöbbenten Bill.

- Nem. És nem is tudtam neki elmondani, mert elment. Másnap csak a gyűrűt találtam otthon, de az ő cuccai már eltűntek, elment. –mondta Tom lehajtott fejjel. Bill nem tudott mit mondani, csak kezét bátyja vállára tette és kicsit megszorította. Tom testvérére pillantott és talán valami testvéri megérzéstől vezényelve egyszerre csillant fel a szemük és kiáltottak fel.

- Megvan! –mondták egyszerre. Tom a telefonjáért nyúlt és reménykedett, hogy még megvan benne Aida száma. Sikeresen megtalálta és Billnek adta oda, aki tárcsázta az ő telefonjáról. Egy kicsit mélyebb hangon szólt bele, hogy ne ismerje fel őt a lány. Megbeszéltek egy találkozót még ma estére, mondván hogy fontos munkaügyben keresi őt egy ’Arnold’ nevű férfi, azaz Bill.  Mind a ketten az autójukba ültek, Bill a megbeszélt helyre, a közeli parkba, Tom pedig a virágárushoz ment, ahol vett egy szál hófehér rózsát, mivel az volt Aida kedvenc virága. Visszaült az autójába és ő is elment a parkba. Bill már ott volt, de Aida még nem. Szokásához híven késik pár percet. Bill egy terebélyes fa előtti padra ült le, a fa mögé pedig Tom állt úgy, hogy teljesen takarásban legyen, és ne látszódjon. Pár perc múlva megjelent Aida. Leült Bill mellé, de még nem ismerte fel.

- Köszönöm, hogy eljöttél. –mondta Bill, immár a saját hangján szólva.

- Én köszönöm, hogy felhívott, de nem ismerem önt? Olyan ismerős a hangja. –kérdezte Aida és alaposan szemügyre vette Billt.

- De, ismersz. –mondta Bill és levette a kapucniját és a napszemüvegét.

- Bill? Mit keresel itt? –kérdezte Aida. –És miért hívtál te engem fel?

- Nézd, el kell mondanom neked valamit. –kezdte el mondani Bill.

- Nem kell a bátyád miatt neked magyarázkodnod. –rázta meg a fejét Aida.

- Nem Aida. Hibásnak érzem magam, azért ami veletek történt. Akkor amit, vagyis akit láttál az nem Tom volt. –rázta meg a fejét Bill és egy kis hatásszünetet tartott. –Én voltam az, Dinával. –mondta pironkodva Bill és lesütötte a szemét. Aida értetlenül és zavartan pislogott Billre.  – Nem Tom volt, Tom nem csalt meg téged. –mondta ki röviden és tömören Bill.

- Akkor én,…én,…én nagyon elrontottam. –zokogott fel Aida és arcát a kezeibe temette. Válla rázkódott a sírástól. Bill nem is igazán tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen.

- Aida, szereted Tomot? –tette fel a kérdést Bill, melyen nemcsak Aida, de Tom is meglepődött.

- Mindennél jobban. –mondta sírva Aida. –De ő már biztos nem szeret. –ekkor Bill Aida háta mögött intett Tomnak, hogy jöjjön.

- Honnan gondolod, hogy nem szeretlek? –kérdezte Tom a fa mögül előlépve. Aida felpattant a padról és csak bámulta Tomot.

- Én,…Tom, nagyon sajnálom, amiket mondtam neked anno és most. –mondta Aida szemlesütve. Bill felállt a padról és elment onnan, ő már megtette amit neki meg kellett tennie.

- Semmi baj. –mondta Tom és felemelte Aida fejét, hogy a szemébe tudjon nézni, melyben a megbánás és a türelmetlenség csillogott.

- De van, hiszen még időt sem adtam neked, hogy el tudd magyarázni és…-mondta Aida, de Tom mutató ujját az ajkaira tette és elcsitította őt.

- Csss…most már tudod az igazságot. –mondta Tom és elővette a rózsát. –Ezt neked hoztam.

- Köszönöm szépen. –vette át Aida a virágot.

- Akkor visszajössz hozzám? –kérdezte Tom reménykedve és Aidára pillantott.

-Hát…ha nagyon akarod, akkor igen. –mondta mosolyogva Aida.

- Akkor ez téged illet picim. –mondta Tom, majd fél térdre ereszkedett és a zsebébe nyúlva elővett egy apró kis gyűrűt. –Aida, hozzám jössz feleségül?

- Igen! –vágta rá gyorsan Aida és ismét sírásba tört ki, de most az örömtől. Tom felhúzta az örök kapcsot jelentő gyűrűt. Majd felállt és lassan közelíteni kezdett Aida arca felé. Mikor összeért az ajkuk mintha kiszíneződött volna bennük a világ, és mérhetetlenül boldogok voltak, immár együtt. Hazamentek és Tom a szobájába vezette őt. Ahogy Tom becsukta az ajtót Aida ajkainak esett, melyet ő nem bánt, hiszen erre várt már két éve. Tom az ágya felé vezette őt és óvatosan ledöntötte rá. Mellé feküdt és úgy nézte őt.

- Szép vagy. –mondta Tom és eltűrt egy hajtincset Aida szeme elől. – Szeretlek!

- Én is szeretlek Tom. –mondta Aida mosolyogva és megcsókolta Tomot. A hosszú csók után Aida fejét Tom mellkasára tette és pihentek.

- Örökké az enyém, örökké a tiéd, örökké a miénk. –suttogta Tom Aida fülébe, és ha lehetett még jobban magához húzta őt, és így aludtak el együtt. Fél év múlva Aida nagy örömmel közölte Tommal, hogy 8 hónap múlva apa lesz. A szüléskor Tom vele volt és megszületett a kicsi Thomas Kaulitz. Mégsem szabadul meg ettől a névtől a világ, ami talán nem is baj. A kicsi Thomas pedig kiköpött apja lett, gitározik és már az oviban minden kislány őt szereti. Egy félre értett pillanatból majdnem két össze illő embert választott el a sors. De amit a sors elrontott azt ki is javítja előbb vagy utóbb és a vége mindig édes lesz.

Vége

Megjegyzés: Köszönöm Frunak ezt a remek történetet! Ha nektek is tetszett, akkor hagyjatok véleményt róla!

A történet változtatás nélkül került fel az oldalra.