Those nights

Őrült kopogás hallatszott az erkélyajtón. A lány idegesen odasietett megnézni, hogy mi okozza. Mikor elhúzta függönyt szembetalálta magát Jaroddal.

– Te itt? Már megint? – engedte be fiút, majd visszazárta az ajtót.

A fiú szó nélkül leült a lány ágyának lábához, hátát nekitámasztva. A lány elborzadva vette észre a fiú arcát borító lila foltokat és a vért.

– Nicky… – suttogta a fiú rekedten – fáj, nagyon fáj.

Nicky mélyet sóhajtott, majd benyúlt a fiókba, ahol a kötszereket tartotta. Nem ez volt az első eset, sőt nem is a második. Két kezén se tudná megszámolni, hányszor jött hozzá a fiú ilyen állapotban.

– Maradj nyugton. Mindjárt lekezellek – vett elő egy pamacsot a lány, s alkoholt csepegtetett rá.

Finoman elkezdte tisztítani a fiú sebeit, aki fájdalmas hangokat hallatott.

– Mindjárt kész vagyok – sóhajtotta Nicky. – Miért nem aludtál az egyik barátodnál?

– Nem vártam, hogy hazajön. Most még erőszakosabb volt, mint szokott lenni – jegyezte meg Jarod keserűen.

Nicky rosszallóan megcsóválta fejét, miközben leragasztotta a fiú utolsó sérülését is az arcán.

– Megsérültél máshol is? – nézett a fiúra aggódva.

Szörnyen festett. Az arca, ahol nem volt leragasztva sápadt volt és a veríték is kiverte.

Jarod csak alig láthatóan megrázta a fejét.

– Fáradt vagyok – sóhajtotta fájdalmasan.

– Nálam aludhatsz, majd reggel kisurransz.

A fiú bólintott, majd óvatosan felállt a lány segítségével. A cipőjét lerúgta és úgy, ahogy jött, bemászott az ágyba. Nem sokra rá Nicky is követte, s befeküdt mellé.

Egyszemélyes ágy volt, így elég szűkösen fértek meg, de ez sose volt akadály.

Jarod mindig is nagyon hálás volt a lánynak, azért amit tett. Sőt! Egyenesen bálványozta a lányt. Inkább elfojtotta az érzéseit, semhogy tönkremenjen a barátságuk. Nicky volt az egyetlen ok, amiért még élni akart. Nicky volt az ő fénye ebben a végeláthatatlan sötétségben, ami Jarod élete volt.

– Nicky – suttogta erőtlenül –, szeretlek.

Választ nem kapott, de nem is várt, hiszen a lány már egy ideje aludt.

Nicky reggel valami fura érzésre ébredt. Olyan volt, mintha vizes lenne a pizsamája. Valami kellemetlen hideg, ragacsos érzés. Egyből felült, s körülnézett.

Azt hitte először rosszul lát, de nem. Az ágy csupa vér volt, mint ahogy a lány is. Jarod feküdt véresen az ágyában.

Nicky rémülten felsikoltott, majd kiugrott az ágyból. Ám megbotlott, és a szoba közepére esett.

– Nicky! Kicsim! Mi baj? – rontott be az anyja a szobába.

A lány bömbölve mutatott az ágyára. Az anya szörnyülködve nézte a szeme elé táruló látványt.

– Miért nem szólt, hogy máshol is megsérült? Miért? – rogyott térdre a lány, miközben zokogott keservesen.

Az anya leguggolt lányához, s átölelte. Tudott a fiú látogatásairól. Hogyne tudott volna? Egy anyának semmi nem kerülheti el a figyelmét. Azt is tudta, hogy Jarod nagyon sokat jelentett Nickynek. Most pedig nincs többé.

Anyja még szorosabban magához húzta, majd újból az ágyra pillantott. Nem bírta nézni, ezért elfordította a fejét.

– Miért? Miért kellett ennek történnie? – bömbölte Nicky.

– Nicky… nem kell félned, mindig vigyázni fogok rád – suttogta Jarod, ahogy nézte a zokogó lányt és a saját testét.

Vége

A történetet egy Skillet nevű banda Those nights (Azok az éjszakák) című száma ihlette. Érdemes meghallgatni!