Nem minden az, aminek látszik…

…vagy mégis?

- Aú, ez fáj! Ne nyomd olyan mélyre! – hallatszott egy ziláló lány hangja az ajtó mögül.
- Sajnálom. Megpróbálom lassabban, de ha be se rakom, akkor nincs is semmi értelme az egésznek! – jött a fiú válasza. – Csukd be a szemed!
- Állj! – kiáltott fel fájdalmasan a lány. – Tartsunk egy kis pihenőt.
- Mi? Már majdnem bent van! – méltatlankodott a srác. – Ne mocorogj már, még a végén ki…
- Tudod, hogy ez az első nekem – szakította félbe a fiút.
- Persze. El is felejtettem, hogy még nem volt részed ilyenben – válaszolta bűnbánóan. – De minél tovább húzzuk, annál fájdalmasabb lesz!
- Lehet még ennél is fájdalmasabb? – morogta a lány. – Oké, folytasd! – vett erőt magán végül.
- Szép lassan betolom. Most jó?
Egy halk nyögés hallatszott.
- Igen. Még ne mozdítsd! – fújta ki magát a lány.
Pár perc csend után jött a türelmetlen kérdés:
- Most már mehet?
- Ühüm.
Egy halk sikoly törte meg a másodpercnyi csendet.
- Te szadista! Vérzek! Rosszul leszek a vértől – jegyezte meg undorodva a lány.
- Mondtam, hogy fájni és vérezni is fog majd. Nehogy kinyisd a szemed! Nem lenne jó, ha elájulnál.
- Ugye viseled a gumik…
- Persze, hogy viselem! – vágott a szavába a srác. – Nem vagyok olyan felelőtlen!
- Akkor jó. Nem akarok semmilyen fertőzést összeszedni – morogta a lány.
- Ha tudtam volna, hogy ennyire feszült leszel, beraktam volna valami halk zenét.
- Ha tudtam volna, hogy ennyire fáj, akkor bele se mentem volna.
- Nyugi! Gyorsan lezavarjuk, aztán pihenhetünk.
- Én nem akarom gyorsan lezavarni. Azt akarom, hogy különleges legyen.
- Egyéb kívánság?
Nem jött válasz.
- Remek, akkor befejezem.
Kisebb zajok, nyögések, sóhajok, majd totális csend.
- Na, most mondj véleményt!
- Nem is olyan rossz.
- Na ugye! Óvatosan mozogj! Jól vagy? Nem émelyegsz?
- Kicsit még zsibbad, de kibírom. Mikor csináljuk a következőt? – kérdezte a lány immár vidáman.
- Amilyen hisztit levágtál, én ki nem fúrom a másik füledet!

Vége

Mire gondoltatok kis huncutok?