Mi is a név?

Mi is a név?

Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

– Elállnál az útból? – nézett szúrósan a lány a fiúra.

– Persze. Sajnálom, hogy az utadban voltam – lépett arrébb, hogy helyet adjon a neki, aki pedig csak kisétált az ajtón.

– Anemone, siess már! – kiáltott oda a lánynak egy nem messze álló csapat.

Anemone pedig csak visszaintett jelezve, hogy azonnal megy.

– Szél – hallatszott a motyogás a háta mögül.

– Mi? – fordult vissza Mone értetlenül.

A matek csoport… nem is, talán az egész iskola legfurább sráca még mindig ott állt mögötte. Egy ujjával a szája szélénél játszva figyelte őt.

– A neved jelentése szél – válaszolta a fiú megvonva a vállát.

Mone gyanúsan végigmérte a srácot.

Csak nem egy kukkoló volt? Teljesen el tudta volna képzelni a srácot, ahogy ott ült az ablaknál és távcsővel figyelte a szomszédjait, miközben itta a kakaóját – ugyanis folyton azt ivott a srác.

– Igen, ez így van. És? – kérdezte Anemone karba téve a kezét.

– Sajnálom, ha zavartalak – indult el a fiú, hogy otthagyja a meglepett lányt.

Mone elkapta a karját megálljt parancsolva ezzel neki.

Most a srácon volt a sor, hogy meglepődjön. Még soha senki nem érintette meg az iskolában így. Persze verést kapott a különcsége miatt, de azon felül nem beszéltek, nem érintkeztek vele nagyon. Nem mintha annyira bánta volna…

– Te tudod a nevem, de én nem hallottam a tiédet – nézett rá Anemone kíváncsian.

Hiába jártak egy matekcsoportba, nem emlékezett a nevére. Abban sem volt biztos, hogy említették valaha is.

A fiú pár másodpercig habozott, majd így szólt:

– Ryuu, a nevem Ryuu.

– Hm, érdekes név. Itt nem sok ember szaladgál hasonló névvel – fogta a mutató- és hüvelykujja közé az állát Mone elgondolkodva.

– Akárcsak a tied, Anemone. Igazán eredeti. Görög, tudtad? – kezdett el megint játszani az ajkával a srác.

– Természetesen, Ryuu. A szüleid szeretik Kínát? Mert a te neved a sárkány szót takarja.

– A jelentésében igazad van, de valójában Japánból származik – húzódott enyhe félmosolyra Ryuu szája.

Mone O betűt formált ajkaival jelet adva a döbbentségének. Nem sokszor tévedett a lány, s ez most azon kevés alkalmak egyike volt.

– Értem, és… – kezdte Anemone, de félbeszakította egy barátnője, aki megpróbálta elrángatni a bogaras sráctól.

– Gyere már! Ne társalogj inkább ezzel a balfékkel! – cibálta magával Mone-t.

Ryuu csak állt kifejezéstelen arccal, zsebre tett kézzel. Csendben figyelt és hallott mindent. Ahogy Anemone barátai obszcén megjegyzésekkel illeték őt, s azt is, amit Mone suttogott:

– Nem is balfék…