36 – Getaway

– Bill, te is látod a fényeket az utcában? – kérdezte rémülten Tom, mikor elértek Bill házának utcájához.

– Igen – motyogta a vámpír komoran. – A rendőrség az – tette hozzá elhúzva a száját, mire testvérén láthatóvá váltak a pánik jelei.

Ezek szerint nem csak a klinikán csináltak botrányt, de a rendőrség is rájött, hogy Tom nála rejtőzködik, vagy legalábbis a halott öccsének birtokán.

– Végem van – nyögött fel Tom elhalóan. – Elkapnak, és bedugnak a börtönbe legalább húsz évre – kiáltotta hisztérikusan, majd ököllel belevágott Bill ülésébe hátulról.

– Nyugodj már le! – förmedt rá Bill, mire Tom mozdulatlanná dermedt. – Kezdetnek keresünk valami búvóhelyet, és – folytatta volna, ha Tom nem szakította volna félbe.

– És aztán ott élem le az életem, vagy mi? – csattant fel Tom idegesen. – Hát nem érted, Bill? – vonta kérdőre a vámpírt elkeseredve. – Nekem befellegzett! – temette az arcát két kezébe lemondóan, és szinte gyermeki őszinteséggel kezdett zokogni.

Bill nem szólt semmit, inkább elhajtott a helyszínről, és megállt egy kivilágítatlan szakaszon, hogy nyugodtan megbeszélhessék a kilátástalannak tűnő helyzetet.

– Elmegyünk Gustavhoz, ott töltjük az éjszakát, aztán megpróbálunk kislisszolni az országból – vázolta fel a tervét a nem túl beszámítható Tomnak némi gondolkodás után.

– Gustavnak családja van – szólalt meg Tom sírástól elfúló hangon.

– És? – kérdezett vissza Bill értetlenkedve.

– Nem sodorhatjuk őket veszélybe, ráadásul Shy is kiszámíthatatlan – tette hozzá a lányra vetve egy futó pillantást, aki továbbra is ájultan hevert mellette a hátsó ülésen. – Inkább menjünk Georghoz – fordította vissza a tekintetét Billre, aki látszólag erősen gondolkodóba esett.

– Ezt viszont én utasítom el teljesen – vágta rá határozottan.

Elég volt, hogy Georg hozta Tom nyakára a rendőrséget, nem kellett volna még, hogy ő is adja át nekik a bátyját. Biztos volt benne, hogy ha odamentek volna Georghoz, a férfi rövid úton kihívta volna a rendőrséget, hogy Tom végre a tervei szerint hűvösre kerüljön, és átvehesse az üzlet ráeső részét.

– Akkor meg vagyunk lőve – adta fel Tom nagyot sóhajtva, majd hátát frusztráltan nekivetette az ülésnek, és megtörölte az arcát, hogy eltüntesse a könnyeit.

– Van nálad pénz? – vonta kérdőre Bill eltöprengve.

– Csak a bankkártyám, ahogy mindig – felelte Tom, majd előhalászta a kabátzsebéből az ezüst kártyát. – Körülbelül ezer euró van rajta, de ha használjuk, akkor a rendőrség kapásból lenyomozza – világosította fel Billt reményvesztetten.

– Az nem gond – jegyezte meg legyintve. – A belvárosban levesszük róla az összes pénzt, majd az egyik külvárosi motelben meghúzzuk magunkat pár napra – osztotta meg Tommal az új tervét.

 – Aha – válaszolta a férfi hitetlenkedve –, és utána? – tette karba a kezét nem tágítva attól, hogy megtudja Bill hosszú távú terveit is.

– Utána irány Amerika – jelentette ki Bill magabiztosan, majd beindította a motort, és elindult a belvárosba.

– Te meg vagy húzatva? – horkant fel Tom idegesen. – Én még a reptéren sem jutok át így – fűzte hozzá elkeseredetten. – Hamarabb teperne le egy biztonsági, minthogy kimondanám a saját nevemet – jegyezte meg gúnyosan.

– A halottakat nem háborgatják – felelte Bill könnyedén.

– Te azt akarod, hogy koporsóban utazzak? – kiáltott fel Tom döbbenten, és az összes vér kifutott az arcából a lehetséges opció elképzelése során.

– Van jobb ötleted? – sóhajtotta Bill megviselten.

Még neki is sok volt, ami egy éjszaka alatt történt. Először a mortaljával akadtak gondok, most meg a bátyjával. És még, hogy ő csinálta a balhét mindig. Ezek után eldöntötte, hogy legközelebb kikéri magának a feltételezést, hogy vele van a legtöbb gond.

– Nincs – motyogta Tom, majd csend telepedett rájuk.

Amint talált egy forgalmas utcán egy bankautomatát, Bill leparkolt, majd kiszállt a kocsiból, és sietve levette a pénzt a kártyáról. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy nem tiltatták még le szerencséjükre.

Utána megállt egy benzinkútnál tankolni, és Tom nyafogására vett néhány szendvicset meg üdítőt. Először hezitált, hogy Shy-nak is vegyen-e valamilyen ételt a kórházi incidens miatt, de továbbra sem tűnt úgy, hogy a lány vámpírrá változott volna, így inkább a többet, mint kevesebbet alapon döntött. Végül Berlin határában talált egy lelakott motelt, ami pont úgy nézett ki, mint az amerikai horrorfilmekben.

Egy kétágyas szobát vettek ki, majd miután birtokba vették, behúzták az összes függönyt, sőt még a takarókat is felhasználták arra, hogy minden lehetséges fényforrást eltorlaszoljanak. Már közeledett a hajnal, és Bill szeretett volna élve eljutni Amerikába, nem pedig egy urnában.

– És most? – ült le Tom az ágy szélére, amin Shy feküdt továbbra is eszméletlenül. – Vele mit kezdünk? – pillantott a lányra bizonytalanul.

– Először is ártalmatlanná teszem – sóhajtotta Bill bűnbánóan, majd megfogta a lepedőt, és eltépte. Ezzel megkötözte Shy kezét, hogy ne tudjon kárt tenni senkiben – főleg magában –, mikor felébred.

Shy arcára rászáradt Bill vére, de még nyaka és a ruhája is olyan volt a kezével egyetemben. Bill, ahogy végignézett rajta, már bánta, amit művelt vele. Olyan kétségbeesett és gondolkodni képtelen volt, hogy abban a pillanatban nem is mérlegelte igazán a döntésének súlyosságát. Csak életben akarta tartani a lányt bármi áron. Sajnos azt az árat nem csak ő fizette, hanem Shy is.

Már nem tudta, hogy kihez rimánkodjon azért, hogy mikor felkel a lány, ne akarja az ő vérét szívni. Ennél az lett volna felkavaróbb, ha teljesen mindegy lett volna, kinek a vérét issza. Akkor mindenki veszélyben lett volna, és talán még maga Bill sem tudta volna kezelni a helyzetet megfelelően.

Bill leülve a lány mellé elkezdte simogatni az arcát óvatosan, miközben figyelte az egyenletes lélegzését.

– Mi történt a klinikán? – törte meg a csendet Tom kíváncsi kérdésével.

– Ha én azt tudnám – húzta el a száját a vámpír. – Valamit nagyon elcsesztem – tette hozzá nyers őszinteséggel.

– Olyan rémisztő volt az egész jelenet – jegyezte meg Tom, miközben megborzongott, ahogy visszagondolt rá. – Shy teljesen kikelt önmagából, és olyan volt, akár egy állat – ült le az egyik karosszékbe onnan figyelve testvérét és párját csendben.

Mert ő Shy-t már Bill párjának tekintette, és szemében ők voltak a tökéletes szadista-mazochista páros. Pont olyan, amilyen ő sosem akart lenni. Ezért is vetette meg a szerelmet, mint érzést. Jó sose sült ki még abból, mikor igazán kötődni kezdett egy nőhöz.

Ráadásul látta, hogy a körülötte lévők is mennyire szenvedtek a szerelmük miatt, így inkább eldöntötte, hogy elbarikádozza a szívét egy elérhetetlen helyen. A testét bármelyik nőnek szívesen odaadta, de a szíve tabu volt.

Egyszer volt szerelmes, még középiskolában. A lány egy igazi angyal volt, a teljes ellentéte neki. Míg ő az iskolában a tökéletes szívtipró és rosszfiú megtestesítője volt, akit a lányok imádtak és a fiúk ajnároztak, addig a lány, Angelica, félénk és jó kislány.

Tom a mai napig minden apró részletet elraktározott a lányról és az első találkozásukról, mert tudta, hogy ő az a nő, akit sose akar elfelejteni, történjék bármi is, még ha többé nem is találkozhatott vele.

– Na jó – állt fel Bill, majd kinyújtózott, és hallani lehetett az összes csontjának ropogását – elveszem az utolsó lepedőt is, és azzal takarózom – jelentette be Tomnak, aki megütközve bámult rá.

– És hol fogsz aludni? – értetlenkedett.

– Az ágy alatt – jegyezte meg Bill fanyalogva, mire Tomból kitört a nevetés. – Ez nem vicces – nyögött fel Bill magatehetetlenül, de ahogyan nézte nevetéstől görnyedező testvérét, képtelen volt megállni, hogy ne kezdjen el ő is hangosan kacagni.

Így nevettek perceken keresztül, mintha minden rendben lett volna, mintha nem a rendőrség elől menekültek volna, mintha nem egy eszméletlen lány feküdt volna tőlük néhány lépésre, mintha Bill nem azért aludt volna az ágy alatt, mert vámpír volt.

– Esküszöm, ha nálam lenne a telefonom, lefotóználak – jegyezte meg Tom vigyorogva, miután sikerül lecsillapodnia. A könnyesre nevetett szeme csillogott a gyér lámpafényben, és a mosolya boldog volt.

– Még csak az kéne – morgolódott Bill, de a mosolyát nem tudta elfojtani, majd nagyot sóhajtott és négykézlábra ereszkedett, hogy benézzen az ágy alá. – Hát, szerintem itt nem járt takarító egy ideje – húzta el a száját undorodva, majd lehasalt, és begurult alá, így nem látszódott ki egyáltalán.

– Hé, a lepedővel mi lesz? – sétált oda Tom, majd lehajolt, és benézett Billhez, de semmit nem látott.

– Add be! – nyújtotta ki az érintett a kezét, ami így félig kikandikált az ágy alól. Tom kuncogva szedte le az ágyról a lepedőt, majd nyomta testvére kezébe, aki egyből vissza is bújt rejtekhelyére. – Jó éjt, Tom – szólt még ki Bill, amit Tom egy keserves sóhajjal nyugtázott.

Nappal volt, és teljesen magára maradt, hiszen Shy továbbra is kiütve feküdt, Bill pedig nyolc óra előtt biztosan nem fog kimászni. Végül eldöntötte, hogy tesz néhány kört a motel körül, hogy végiggondolhasson mindent, ami történt.

Shy-nak fogalma sem volt arról, hogy mégis hol lehetett pontosan, csak azt tudta, hogy egy nagyon furcsa álma volt. Sötétség ölelt őt körül, akár egy anyuka a gyermekét, noha Shy nem szívlelte a feketeség bizonytalan és ijesztő közelségét. Megrémítette, hogy nem tudta mi volt körülötte, és rettegett attól, hogy elveszik benne.

A kétségbeesés és a halálfélelem vegyes érzetével reszketve ült térdét felhúzva, miközben szüntelenül könyörgött, hogy valaki segítsen neki, és ekkor megjelent ő, akit fény vett körül sötét mivolta ellenére is. Shy nem tudta eldönteni, hogy örüljön megkönnyebbülésében, vagy inkább sikítson félelmében.

A vámpír semmit nem mondott csak állt előtte, és figyelte őt kifürkészhetetlen arccal. Hirtelen a kezét nyújtotta a lány felé, mire Shy lassan felállt, majd kitört belőle az első reményvesztett sikoly, ami sírásba fulladt. Bill egyáltalán nem mozdult, és továbbra is ugyanúgy tartotta a karját is, a döntést ezzel Shy kezébe helyezve.

Shy sutba dobva minden addigi kétségét és fájdalmát hozzáadva a vámpírtól való rettegését Bill kezébe csimpaszkodott, majd térdre rogyva csókolgatni kezdte. A férfi másik kezével simogatni kezdte a lány fejét, miközben lassan leguggolt hozzá.

Shy tekintete összetalálkozott az övével, és Bill óvatosan hajolt oda a lány szájához, de nem csókolta meg, ezzel újból Shy-nak adva a döntés jogát, aki tudta, hogyha megteszi, akkor elfogadja a vámpír által felkínált sötétséget. Végül hozzáérintette ajkát a vámpíréhoz, mire Bill szenvedélyesen karjai közé vonta, és úgy csókolta.

Shy szemét lehunyta, és átengedte az irányítást Billnek; elernyedt az erős szorításban, és érezte, hogy ereje elhagyja teljesen, miközben szájában fémes ízt vélt felfedezni – vért. A felismerés hirtelenségével próbált meg kiugrani a férfi keze közül, aminek következtében a fejét hatalmas ütés érte.

Ahogy kinyitotta a szemét, egy ismeretlen helyiségben találta magát a padlón egy ágy mellett. Felült, és meg akarta érinteni a fejét, de valami meggátolta: a keze hátra volt kötözve. Páni félelem lett úrrá rajta, miközben nyöszörögve rángatta a karját, hogy megpróbáljon kiszabadulni – sikertelenül. Körbenézett, hátha talál valamit, amivel kisegíthetné magát, de az egész szoba üres volt, és csak ő tartózkodott benne. Nagyot sóhajtva vetette hátát az ágy szélének, miközben bámulta a takaróval fedett ablakokat, amiken alig-alig, de beszűrődött némi fény.

Semmit sem értett. Legutóbb, mikor eszméleténél volt, Bill padlásán feküdt, és April valamilyen folyadékot nyomott le torkán, amitől rosszul lett, és addig szenvedett, amíg a világ sötétbe nem borult körülötte. Most pedig egy üres motel szobában ébredt fel, teljesen magára utalva.

– Vajon Bill hol lehet? – ötlött fel benne a kérdés. Ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos éjszakára, kellemetlen, szorító érzést észlelt a mellkasában, és szinte eszeveszett szaporasággal szedte a levegőt.

Hirtelen nyílt a szobaajtó, és a valaki belépett rajta. Shy először hunyorgott az erős fény miatt, de amint újból sötét lett, Tomot pillantotta meg.

– Tom! – kiáltotta megkönnyebbülten, de mégis némi zavar társult a hanghordozásához. Tom meglepetten nézett le az ágy mellett kuporgó lányra, akin nyomát sem látta az éjjeli őrületnek.

– Shy – sóhajtotta meggyötörten, majd leheveredett, vagyis inkább lerogyott mellé.

– Miért vagyunk itt? – értetlenkedett a lány. – És miért vagyok megkötözve? – tette fel a számára még fontosabb kérdést.

– Tudod – kezdett bele Tom szórakozottan –, kicsit bajban vagyok – folytatta mosolyogva –, és te is bajban vagy – tette hozzá kuncogva.

Shy először nem teljesen értette, amit Tom mondott, és miféle bajról volt szó. Viszont azt tisztán levette, hogy a férfi ivott.

– És mi a baj? – faggatta tovább, hátha kihúz belőle valami hasznos információt.

– Körözött drogdíler vagyok – röhögött fel a férfi, mintha mulattatná a tény. – Egy életre rács mögé akarnak dugni – fűzte hozzá elcsukló hangon, azt sugallva, hogy tudatosult benne a helyzet súlyosság.

– A picsába! A jó kurva életbe!– temette arcát két kezébe. – Én nem akartam… nem akartam ezt az egészet – mondta kétségbeesetten, Shy pedig csöndben figyelte őt. – Ugye elhiszed, hogy nem szándékosan tettem? – pillantott a lány szemébe reménykedve.

Shy összepréselte ajkát, és bűnbánóan félrenézett, mert nem tudta, mit feleljen. Nagyon sajnálta Tomot azért, amiért az élete ennyire kisiklott, de csak magának köszönhette, ezzel ő is tisztában volt.

– Elhiszem – sóhajtotta végül Shy szánakozóan, majd csend telepedett rájuk.

Ott ültek egymás mellett, és egyikük sem tudta, hogy mégis mit lenne helyes mondani vagy mit nem. Egyformán nyomorultnak és megtörtnek tűntek, miközben mindketten saját életük fájdalmán és tragédiáján gondolkoztak.

– Tom – szólalt meg elsőnek Shy bizonytalanul –, kioldoznál? – kérdezte szégyenlősen, mert nem is igazán értette még mindig, hogy miért volt megkötözve.

– Nem lehet – ingatta meg a fejét sajnálkozva. – Bill nem örülne neki – tette hozzá megviselten.

– B-Bill is itt van? – kérdezte Shy egy oktávval magasabb hangon.

– Aha – bólintott Tom komoran, majd hátradöntötte a fejét, és lehunyta szemét.

– Biztos nem oldoznál ki? – kérte még egyszer gyorsan a lány, félve attól, hogy a férfi elalszik, és ő pedig ott ragad.

– Nem lehet – motyogta álmosan.

– Nagyon szépen kérlek – könyörgött neki Shy elcsukló hangon, de választ már nem kapott. – Istenem – sóhajtott fel elgyötörten, majd az alvó Tomra pillantott keserű tekintettel.

Ahogy egymagában elmélkedett a dolgokon, próbálta felidézni, mégis hogyan kerülhetett ide, de semmire sem emlékezett. Akármennyire gondolkozott, képtelen volt bármilyen részletet is felidézni.

El sem tudta képzelni, hogy mennyi időn keresztül üldögélt ott Tom szuszogását hallgatva, amíg meg nem hallott egy ismerős hangot.

– Shy? – jött a meglepett kérdés Billtől, mikor megpillantotta a lányt, miután kimászott az ágy alól. Shy megmerevedett, és félve nézett hátra a válla felett, bár csak egy alakot tudott kivenni a sötétségben.

– B-Bill? – kérdezett vissza kissé remegő hangon.

– Hála az égnek! – sóhajtott fel Bill megkönnyebbülten. – Hogy érzed magad? Nem fáj semmid? Mióta vagy ébren? – faggatta a lányt, miközben sietve megkerült az ágyat, hogy szembe lehessen végre vele, és jobban szemügyre vehesse őt.

– Én… – kezdett bele Shy zavartan – jól vagyok – felelte végül halkan, és rajta volta sor, hogy feltegye a kérdéseit. – Miért vagyok megkötözve? Miért vagyunk itt? Mi történt egyáltalán? – hadarta kétségbeesetten.

– Előbb kioldozlak, aztán elmesélem – hárította Bill rögvest, majd megvárta, amíg a lány megfordult, és levette kezéről az anyagdarabot. Shy reflexből megdörzsölte a csuklóját, pedig nem is fájt neki.

– Elmehetek a mosdóba még? – kérdezte szégyenlősen, mire Bill elmosolyodva bólintott, és kezével intett a lánynak, hogy merre találja a helyiséget.

Shy szinte bemenekült a fürdőbe, és kulcsra zárta az ajtót maga mögött, hogy biztosan egyedül lehessen. Remegve szívta be a levegőt, és próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét.

Nem csak a szíve, de az esze is tiltakozott az ellen, hogy a férfi közelében legyen. Fogalma sem volt, hogy miért, de szörnyen izgult, mikor Bill megérintette a karját. Olyan érzése volt, mintha a vámpír hideg keze perzselte volna a bőrét, mikor kioldozta őt.

A legfurcsább az volt, hogy ennek ellenére jóleső érzés áradt szét benne, mintha mindig is erre vágyott volna. Egyszerre volt számára megnyugtató és felkavaró, és nem tudott vele mit kezdeni.

Odasétált a mosdóhoz, és belenézett a tükörbe, mire majdnem elsikoltotta magát a látványtól. A szája körül rászáradt vér volt mindenütt, sőt még a nyakán is vélt felfedezni belőle, nem beszélve a ruhájáról.

Már végképp fogalma sem volt arról, hogy mit művelhetett, és ez teljesen megrémisztette.

Eszeveszetten módon kezdte megtisztítani magát, hogy legalább a nyomokat eltüntesse, miközben a könnyeivel küzdött szüntelenül.

Bill már látta, hogy Shy egyhamar nem fog kijönni a helyiségből, ezért eldöntötte, hogy megy és elintéz egy-két fontos hívást, amíg megteheti. Tom lerészegedése nem igazán érintette mélyen, mert tudta, hogy pont erre volt szüksége testvérének a lenyugváshoz. Felfektette az ágyra bátyját, majd leszedte az egyik takarót az ablakról, és ráterítette.

Ezek után elkeresett némi aprót, és elhagyta a motelszobát gondosan bezárva az ajtót, hogy senki se tudjon kijutni. Keresett az utcán egy telefonfülkét, és rögtön bedobta az aprót, majd tárcsázta Gustavot.

– Halló? – szólt bele barátja gyanakvóan.

– Bill vagyok – vágta rá Bill köszönés helyett. – Tomot keresték nálam is – osztotta meg Gustav a fejleményeket.

– Elvitték? – kérdezte a férfi rémülten.

– Nem, elmenekültünk – nyugtatta meg Bill. – Viszont muszáj kijutnunk az országból – tette hozzá nagyot sóhajtva.

– Mégis hogyan? – értetlenkedett Gustav. Szívesen segített volna a testvérpárnak, ha tudta volna, hogy mivel. – El tudnál intézni két koporsó- és egy személyszállítást Amerikába? – kérdezte Bill reménykedve abban, hogy barátja segít nekik.

– Megpróbálhatom – felelte Gustav némi csend után. – Repülővel?

– Igen – vágta rá Bill. – Ha lehetne, holnap estére – tette hozzá határozottan.

– Rendben – sóhajtotta Gustav. – Akkor a fél kilences New York-i gép megfelel? – konkretizálta a tervet.

– Tökéletes lesz, és köszönjük – hálálkodott Bill magához képest is szokatlan lágysággal a hangjában.

– Nagyon szívesen, és vigyázzatok magatokra! – kötötte a lelkére Gustav aggodalmaskodva.

Miután letette a készüléket, újból pénzt dobott be az automatába, de ezúttal más számot hívott.

– Shanna Williams irodája – vette fel Tanja a telefont.

– Tanja, tudsz beszélni? – vonta kérdőre komoran, mire néhány másodperces csönd következett be a vonal túlsó végén.

– Igen – sóhajtotta megviselten.

– Kérlek, mondd el, hogy mi a baj! – könyörgött neki Bill szomorú hangszínt megütve, hogy rávehesse a vámpírnőt a vallomásra.

– Asher – suttogta Tanja elborzadva a félelemtől, mire Billbe a felismerés villámként sújtott. – Azt mondta, hogy megszegted az egyezségeteket – folytatta Tanja elgondolkodva. – Mivel téged közvetlenül nem tudott elérni, így Shanna kezdte el kitölteni a dühét – magyarázta meg a helyzetet fojtott hangon.

– És Shanna hagyja magát? – kérdezett vissza Bill döbbenettel vegyes értetlenséggel.

– Csak miattad – vágta rá a vámpírnő szemrehányóan. – Félt téged, elvégre a leszármazottja vagy. De egyre jobban elfajul a helyzet – tette hozzá habozva. – Igazán csinálhatnál végre valamit, elvégre a te hibád! – förmedt Billre idegesen.

– Ne aggódj, most már intézkedem – felelte Bill szenvtelenül, majd lerakta a telefont. – A rohadt életbe! – ütött a telefonfülke üvegébe ököllel frusztráltan, mire az kitört. – A jó kurva életbe! – fújtatta dühösen.

Gyűlölte önmagát a könnyelműsége miatt. Egyezséget kötött Asherrel, és a vámpírt nem olyannak ismerte meg, mint aki elfelejti az ilyesmit. Asher nagyon nem szerette, ha átvágták, márpedig Bill megígérte neki, hogy megkeresi az elveszett húgát. De az, hogy teljesen kiment a fejéből a saját dolgai miatt, felért egy öngyilkossággal is. Most pedig, hogy tudta, Shannát is veszélybe sodorta ezzel, képtelen volt megbocsátani magának.

Egykedvűen ment vissza a motelba, és mikor belépett a szobába, Tom éppen az egyik szendvicset falta mohón az asztal tetején ülve.

– Te is felébredtél? – vetette oda neki a kérdést barátságtalanul, mire Tom értetlenül pislogott, majd inkább csak bólintott. – Shy? – nézett körbe, de nem látta sehol. Tom a fürdő felé intett, ahonnan a zuhany hangja szűrődött ki.

– Már legalább negyven perce ezt nyomatja – jegyezte meg Tom két falat között, de nem úgy nézett ki, mint aki gyanúsnak vélte a dolgot.

Bill persze sejtette, hogy valami nincs rendben, így megpróbált bemenni; az ajtó viszont zárva volt.

– Shy? – kopogott be, de választ nem kapott. – Kijönnél végre? – kérdezte felettébb idegesen, noha semmi oka nem volt rá. – Ha nem jössz ki, akkor én megyek be! – figyelmeztette a lányt, de úgy látszott, hogy minden hatástalan volt.

Óvatosan lenyomta kilincset, majd egy erőteljes mozdulattal betolta, aminek következtében a zár kiszakadt az ajtóból, így be tudott menni.

– Shy? – szólította meg a lányt halkan, miután bement a fürdőbe. Shy ott kuporgott a tusolóban térdét felhúzva a mellkasához, miközben a megnyitott zuhanyrózsából folyamatosan esett rá a víz.

Bill látta, ahogy a lány minden porcikája remegett a jéghideg víztől, de még így sem állt fel onnan. Nagyot sóhajtva sétált oda és zárta el a vizet, majd leheveredett Shy mellé. Átkarolta a lány vállát, és közel húzta magához. Ő sem volt a legmelegebb, hiszen ma még nem is evett, a lány hideg bőre talán még vetekedett az övével is.

– Mi a baj? – kérdezte lágyan, mire Shy kisírt szemmel nézett fel rá.

– Nem értek semmit sem – suttogta megtörten. – V-véres voltam – dadogta elborzadva.

– Nem kell félned, semmi rossz nem történt – próbálta nyugtatgatni Bill, de nem állt szándékában felfedni a lány előtt az igazságot. Túlságosan labilis állapotban volt ahhoz, és Bill nem volt benne biztos, hogy képes lenne elviselni a tényeket. – Csak pihenj egy kicsit – tanácsolta neki, miközben vigasztalóan simogatni kezdte a vállát.

A lány hatalmasat sóhajtott, miközben lehunyta a szemét. A józan esze azt diktálta, hogy meneküljön Bill elől, ahelyett, hogy közelebb húzódna hozzá. De már messze állt a realitást minden, amit tapasztalt.

Bill megvárta, amíg Shy elaludt, majd fogta, és átvitte a másik szobába, hogy lefektesse. Noha elég sokat aludt, bizonyára nem volt túl pihentető a lány számára. Tom csendben figyelte, ahogyan Bill betakargatta Shy-t.

– Most mit csinálunk? – kérdezte suttogva testvérét.

– Holnap este utazunk New Yorkba – felelte Bill, majd leült az egyik karosszékbe, és elmondta a részleteket Tomnak.

– És Shy-t hogyan győzöd meg erről? – kíváncsiskodott, mert tudta, hogy minimális az esélye, hogy Shy igent mondjon arra, hogy repülőre szálljon velük, és Amerikába menjen.

– Emiatt te ne aggódj – állt fel Bill hirtelen, mire Tom majdnem lefordult az asztalról ijedségében. – Hajnal előtt jövök – vetette még oda testvérének Bill, majd elment, hogy vadásszon még egyet a nagy út előtt.

Tom unalmában pedig Shy-t kezdte figyelni, és egyre csak azon gondolkozott, hogy milyen egyéb gondot okozhat még a lány nekik.

Folyt. Köv.

A/N: Örülök, hogy ennyire nagy hatással volt rátok az előző rész! Az események kezdenek felgyorsulni, és nemsokára elérkezünk a legfontosabb momentumhoz.

Gondolom, sokan sejtettétek, hogy Shannával valami nagy gáz van. És talán az sem meglepő, hogy megint Bill keze van a dologban. Azt hiszem, hogy Tomot most még jobban sajnáltátok, mint eddig bármikor.

Mit szóltok Shy és Tom kis beszélgetéséhez? És Tom eszmefuttatásához a szerelemről? Bill és Shy jelenetéhez a tusolóban?

Köszönöm a véleményeket, és most is nagyon számítok rájuk!

Szégyenszemre bevallom, hogy még sose láttam az Interjú a vámpírral című filmet, pedig annyiszor próbálkoztam már megnézni. A Vámpírnaplókat pedig az első évad utolsó előtti része óta nem nézem, de majd nyáron bepótolom.